Azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy ma már közhelynek számít az Internetre mint a modern élet egyik meghatározó jelenségére hivatkozni. Emlegetjük a mindent elöntő információdömpinget, a kommunikációt, az elektronikus kormányzást, a távmunkát és sok hasonló, már-már elcsépelt kifejezést. Amiket a legtöbb esetben persze senki sem vesz komolyan...
Ugyanakkor azonban épp a minap egy bevásárlóközpontban járva döbbentem rá arra, hogy milyen hihetetlen módon átalakította az életemet az elektronikus vásárlás, az e-shopping. Egyre több holmit vásárolok az Interneten keresztül, vannak árucikkek, amelyeket ma már kizárólag a számítógépem előtt ülve veszek meg, holmik, amiket eszembe sem jutna a bevásárlóközpontokban, az üzletekben keresni. Sok száz (talán több ezer) dolgot vásároltam az Inerneten, nagy biztonsággal eligazodok az elektronikus üzletekben, böngészek és licitálok, mérlegelek és értékelek. Ezt a blogot azért készítettem, hogy megosszam tapasztalataimat másokkal és hogy magam is új ötleteket és trükköket tanuljak, hiszen minden bizonnyal vannak rajtam kívül sokan mások is, akiknek figyelemre méltó tapasztalatai és tanácsai vannak.
Amikor ismerősökkel beszélgetek a témáról az első kérdések szinte mindig a bizalomról, a veszélyekről, az átverésekről szólnak. Ilyesmiket szoktak kérdezni:
Hogyan tudsz megbízni ezekben a vadidegen emberekben, mi van, ha nem küldik el az árut amit kifizettél? Mi van, ha elveszik a csomag a postán? Nem gondolod, hogy teljesen felelőtlen dolog előre átutalni a pénzt egy vadidegennek?!
Ilyenkor persze el szoktam magyarázni, hogy évek óta vásárolok, sok száz holmit vettem és egy kezemen meg tudnám számolni azokat az eseteket, amikor konkrét anyagi kár ért. Ráadásul a teljes károm nem érte el a tízezer forintot, ami mondjuk öt évre vetítve igazán elhanyagolható összeg. Nem árt persze az óvatosság, nagyon naívnak nyilván nem szabad lennünk, de rettegni azért felesleges. Már csak azért sem, mert a tapasztalataim azt mutatják, hogy a betérő vásárlókra alapuló kereskedésekben, a hagyományos boltokban sokkal többször vertek át mint az Internetes vásárlásaim során.
Hogyan lehetséges ez? Hiszen a boltban mindig azt kapja az ember, amit lát, mindig annyit fizet, amennyi az árcédulán látható, aki meg olyan szerencsétlen, hogy nem számolja meg a visszajárót az meg is érdemli a sorsát. Hogyan lehet az Internet biztonságosabb, mint a jó öreg bolt, ahol az árut a maga kézzelfogható valóságában átvesszük, ahol semmi lehetőség a csalásra?
Álljon itt egy rövid esettanulmány a hagyományos vásárlásról annak példájaként, hogy miért is érdemes az Interneten vásárolni.
A tájékozatlanság pénz (ez az eset megesett)
Nem is túl régen elhatároztam, hogy fényképezőgépet vásárolok, méghozzá komolyat, modernet, profit, egy szóval drágát. Hónapokig olvasgattam az Interneten a műszaki leírásokat, a véleményeket, tanulmányoztam az egyes típusokat. Órákat töltöttem persze az árak összehasonlításával is, hiszen egy komoly gép sok száz ezer forintba klerül, az egyes boltok árai közt akár százezres nagyságrendű különbségek is lehetnek. Átnéztem a kínai, a hong kongi és az amerikai forrásokat is, majd figyelembe véve a várható vámot, a garanciát és a szállítási költséget úgy döntöttem, hogy mégiscsak magyar boltban fogok vásárolni. Kikerestem az Interneten a legolcsóbb boltot, telefonáltam, majd személyesen is megjelentem.
A gépet persze mintegy negyvenezer forinttal akarták drágábban adni mint ahogyan azt az Interneten hirdették, de némi telefonálás után a cég raktárának munkatársa segítségével erről sikerült lebeszélnem az eladót (aki nagyon segítőkész és kedves volt, a negyvener plussz nyilván nem az ő ötlete volt). Az egészre persze roppant büszke voltam, negyvenezer forintot jelentett a tájékozottságom, hurrá!
Objektívem van a filmes gépem miatt, aksit kaptam, garanciajegy megvan, most már csak egy memóriakártya kell. Kicsit borsosnak tűnt a tizennyolcezer forint a memóriakártyáért, pláne, hogy valami no-name vacak, de ki a csuda tudja, hogy ezen a hétem mennyibe kerülnek a gigabájtok?
Amikor hazaértem beütöttem a memóriakártyát a Vatera keresőbe és a legnagyobb bosszankodásomra azt kellett látnom, hogy az adott méretből a legmárkásabb memóriakártyát is megkaptam volna cirka hatezer forintért postaköltséggel együtt. Végülis nagyjából tizenkétezer forintomban került, hogy a memóriakártyáknak nem néztem utána csak a gépnek. Sajnos úgy látszik a tájékozatlanság is pénz!
